A film Satoshi második alkotása mely inkább a szürreális dráma felé irányul, de mégis kicsit izgalmasabbnak tűnik korábbi, későbbi filmjeinél.
Persze itt sem kell egy világmegváltó történetre kell gondolni, egész egyszerű koncepciót kapunk.
Van egy filmstúdió ami 2001-ben ünnepelte a 70.évfordulóját és a stúdió egyik menedzsere, Genya illetve annak segédje elhatározzák hogy az évforduló alkalmából felkutatják a stúdió egyik legnagyobb sztárját Chiyokot és interjút készítenek vele.
A történetmesélés elején Genya egy kulcsot ad át Chiyokonak, mely emlékek hadát indítja el.
A 2.világháború idején járunk, ahol főhősünket egy színész szerepben kapjuk meg, pontosabban egy elég ismert *idol*.

Azt a bizonyos kulcsot még egész kislány korában "kapta" egy ismeretlen férfitől, és gyakorlatilak az egész film alatt a lány célja, hogy a kulcsot visszajuttatsa a tulajdonosához, szerelméhez.
Filmről-filmre ugrálva ismerhetjük meg a lány életét, karrirerjét, szerelmi vágyait. Ez elég jól felépített történet, amely külömbözik Satoshi további műveitöl, mélyen kiemelkedik közülük.
Gyakorlatilag pislogni nem enged a mű, mert minden jelenet számít.
A látványvilág elképesztő, különösen illik a filmhez, amit még ki emel a zene hangulata. Ez a kettő együtt olyan érzést kellt az emberben, hogy nem akarja befejezni a filmet. Külön megemlítem, hogy a zene stílusa minden filmjében megegyező, szóval ez nem nyert említést. A karakterek baromi ötletesek, Chiyoko aki eleinte egy félénk lány egy nagyon céltudatos nővé fejlődik aki kitart az álmai mellet. Bármely jelmezt is viseli, gyönyörű!
Ez a mű kötelező, ezt nem szeretném túlbonyolítani. Garantáltan felejthetetlen élményben lesz része mindenkinek, aki megnézi!