Érdekes viszonyok között kellett nekiüljek, de sikerült.
A történet szetint a távoli jövőben járunk, hol az emberiség szinte teljesen megszabadult a betegségektől, az öregedéstől és minden ilyen dolgoktól ugyanis az emberiséget egy WatchMe nevű készülék látja el ami lényegében kimutatja a káros anyagot az ételekben , a dohányzás és az alkoholfogyasztás is szinte teljesen megszűnt és mindenki szeretetben és békében él együtt. Ezt az életetkivitelt egy úgynevezett cenzorok felügyelik. Főszereplőnk, Tuan is egy ilyen cenzor akinek múltja miatt el kell hagynia Japánt és teljes mértékben a munkájának szenteli az életét persze a szabályokat sokszor áthágja.
Egy alkalommal alkoholfogyasztás és tartás miatt lebukik ezért visszaküldik Japánba, ám éppen ekkor sorozatos öngyilkossági hullám veszi kezdetét melynek gyerekkori barátja is áldozatul esik. A lány nyomozni kezd az ügyben, de viszont nincs sok ideje ugyanis folyamatos lázongások , gyilkosságok és egy titokzatos szervezetek feltűnése is nehezíti a dolgát miközben minden jel arra mutat, hogy egy másik gyerekkori barátja Miach áll az egész mögött aki viszont 13 éve halott.
Kiemelném, hogy a film nagyon jól használta fel ezt az alapot. Itt már elsőre egy tényleg már félelmetesen kedves és elfogadó világot kapunk és ettől kirázza a hideg az embert. Ugyan aki itt is elfuseráltnak, ingadozónak rartja a rendszer az is mehet a levesbe de erről nem kapunk részletesebb infót de még ennek ellenére is nagyon jól közli az üzenetét ami nagyon is elgondolkodtató, hogy " Mit ér egy ember ha nincs önálló tudata és akarata, minden cselekvése csupán más akarata által történik" Lényegében a történet eléggé klisés de jól felhasznált. Igaz elég lassan indul be de a későbbiekben gond sem lesz, hisz majd két órás.

A látvány meg csak megerősíti a félelemkeltést, hiszen sokszor kapunk már idegesítően túltolt rózsaszínt, ami a helyszíneket és a személyiségeket is jómódon kiemeli.
Ezzel viszont gondjaim is voltak, hisz hamár a film elején az arcomba dugja a rózsaszín futurisztikus várost, akkor ki nem gondolná, hogy itt van egy kis gond? Mellesleg a rosszul használt CGI is elég visszataszító tud lenni.

Tuan eleinte csak egy önmagát ostorozó karakternek tűnik és a nyüglődései kifejezetten idegesítőek, de a végére őt is mindenki szeretni fogja, a bartátnője meg amolyan cselekményindító porszem. Aki viszont mindkettejüknél érdekesebb maga Miach. Egyrészt mert ő az egyetlen az egész animében aki nyíltan kimondja, hogy a rendszer egy hulladék szardarab és az emberek mind lelketlen senkik,másrészt mert végig egész jól a háttérben tartották a karakterét annak ellenére, hogy az omniózus hangfelvételnél már tudni lehetett róla.

A háttértörténete is elég érdekes hisz nem gyakori, hogy a Japán képzeletnek köze legyen a Csecsen-Orosz háborúhoz. Ez sem teljesen tejfel, mert azért azt az űrkitötő és idegesítő "yuri" népmesét hanyagolhatták volna a történetből, de annyi baj legyen.

Lényegében egy klisés történet, jó köntösben. Idegörlő látványvilág, érdekes főhős, és kicsit erőszakos háttér.
Megjegyzésképp: Úgy néz ki szegény néhol, mint a leány Kirito.